A Polyaspinus schweitzeri (Huţu, 1976) faj közeli rokonságban áll a Trachytes nem fajaival, azonban azoktól jelentősen eltér megnyúlt, hosszúkás testalakjával, illetve abban, hogy a háti oldal oldalsó lemeze több apró kis lemezre van feldarabolva. A Trachytes fajoktól eltérően gyakran fordul elő korhadó fákban, és ritkán kerül elő talajból, avarból vagy mohákból. Érdekessége a fajnak, hogy elsősorban a Kárpátokban fordul elő, de tavaly előkerült a Koreai-félszigetről is.

Évekkel ezelőtt, amikor a történelmi Máramaros atkáin dolgoztam feltűnt, hogy egy érdekes karakterben eltérnek az erdélyi állatok a máshonnan előkerült egyedektől. Míg a máshonnan származó egyedeknél az anális nyílás mögötti szőr (az úgynevezett posztanális szőr) sima, tű-alakú, addig az erdélyi egyedeknél ez bunkó-alakkal rendelkezik. Véleményem szerint ez nem faji jellegű karakter, vagy egy érdekes variáció a fajon belül, vagy csak arról van szó, hogy más kollégák rosszul látták és rosszul illusztrálták ezt a bélyeget.

Polyaspinus schweitzeri (Huţu, 1976) hímjének háti-, hasi nézete, szájnyílás körüli régiója és az anális nyílás körüli rész (Pa = posztanális szőr)

„A blog a TÁMOP 4.2.4.A/1-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése országos program című kiemelt projekt keretében valósul meg, az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával.”

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.