Érdekes módon Erdély a zoológusi pályám kezdetén nem vonzott. Azt gondoltam, hogy minek dolgozzak Erdély faunáján, amikor rengeteg trópusi anyag várja a feldolgozást, és ezekben fajok százait kell még leírnom, sőt több csoportot is rendbe kell tennem. Mindezek mellett itt volt a Balkán-kutatás, amely kezdetektől elhalmozott a ritka és sokszor tudományra új fajokkal. Ezekhez képest Erdélyben semmi olyat nem láttam, ami arra késztetett volna, hogy egyetlen korábban begyűjtött anyagot is megvizsgáljak. A változást a 2005-ben induló Máramaros kutatás hozta, amely során hétszer látogattam meg a történelmi Máramaros területeit. Mellette Erdély bizonyos helyeire, a Mezőségbe, a Zarándi hegységbe vagy a Pádisba is elutaztam és gyűjtöttem. De Erdély határait is tanulmányoztam, Olténia, Mehádia és Bukovina is vizsgált területek közé tartozott, így az általam Erdélyben gyűjtött talajminták mennyisége mára meghaladja a 300-at. Két új fajt is leírtam a gyűjtőutakból a Trachytes carpathicus és a Veigaia transylvanica fajokat.

Amikor a Magyary pályázatra összeállítottam a kutatási tervet Erdélyt választottam, mert akkor már láttam, hogy rengeteg érdekes faj kerülhet még elő és talán még új fajok is várhatnak rám. Közel van, sokszor lehet menni gyűjteni és nem mellesleg nagyon szép területekre utazhat az ember.

„A blog a TÁMOP 4.2.4.A/1-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése országos program című kiemelt projekt keretében valósul meg, az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával.”

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.