A talaj atkáit háromféle módon gyűjtjük, az első két módszer munkaigényes, nem hatékony és nagyon kevés fajt eredményez.

1, Egyelés: A talajfelszínen vagy a rostálásnál nagyon sokszor megfigyelhetőek a atkák, amelyek a talaj, illetve az avar szemcsék között gyorsan mozognak, de csupán a nagyobb, közönséges fajok gyűjthetőek ezzel a módszerrel. Az egyelésnek a forézises atkák gyűjtésében van igazi szerepe. Az egyeléssel gyűjtött bogarakon (elsősorban a Scarabeidae, a Geotrupidae vagy a Carabidae családok fajain) vagy csigákon (Ereynetidae) nagy egyedszámban gyűjthetőek az atkák. Kevés atka fajjal találkozhatunk így, de ezek begyűjtése mindig fontos, mert ezeket a fajokat más módon nem tudjuk begyűjteni. Legjobb módszer a hordozó állattal együtt alkoholos fiolába tenni, majd mikroszkóp alatt leválogatni az atkákat. Ez azért is fontos, mert így pontos képet kaphatunk arról, hogy melyik atka faj melyik bogárfajon fordul elő.

2, Talajcsapda: A talajfelszínen mozgó atkák sokszor belepotyognak az etilén-glikolos talajcsapdákba. Sajnos, csupán a nagyobb fajok néhány egyedét tudjuk így begyűjteni, hatékonysága nagyon minimális.

3, Talajminták futtatása (Berlese-módszer): A módszer lényege, hogy a fokozatosan kiszáradó talaj, moha vagy avar felső rétege felől, egyre mélyebbre húzódnak az állatok. A terepen nejlonzacskóba gyűjtött, felcédulázott anyagot (amely lehet avar, moha, talaj, állati ürülék, madár vagy kisemlős fészek, hangyaboly) papír vagy fém-tölcséres futtatóra helyezzük. A futtató több részből áll. A tölcsér felső részén egy fémháló található (kb. 25-100 nm² lyukbőséggel), erre a hálóra kerül a begyűjtött anyag. A tölcsér alján egy üveg található, amely 75%-os etil alkohollal van feltöltve, ebbe potyognak a kiszáradás elől az egyre mélyebbre húzódó állatok. Általában több tölcsér van egymás mellett, sokszor több sorban és több emeleten is. Nagy faj és egyedszám gyűjtetésével járó módszer, egységnyi minták vételével mennyiségi vizsgálatok elvégzésére is alkalmas.

Fémtölcséres futtatók használat közben

Papírtölcséres futtatók használat közben

A kifuttatott minta azonban nagy mennyiségben tartalmazhat belehullott talaj- és kavics szemcséket, amelyeket sózással távolítunk el. A mintát egy magas üveghengerbe öntjük, amelyben telített sóoldat található. A beleöntött minta néhány perc alatt két részre válik, az oldat felszínén úszó könnyebb fajsúlyú szerves anyagra (amely tartalmazza a vizsgálni kívánt fajokat) és az oldat aljára lesüllyedt talaj, homok és kavics szemcséket. A felülúszót óvatosan egy molnárszita hálóra öntjük, csapvízzel átmossuk, majd 75%-os etanolba konzerváljuk.

„A blog a TÁMOP 4.2.4.A/1-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése országos program című kiemelt projekt keretében valósul meg, az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával.” 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.