Az Urodiaspis génusz faja jellegzetesen hát-has irányban lapított korongatkák, amelyeknek egy jól elkülönült posztdorzális lemezük is van, amely 1-3 szőrt viselhet. Erdély területéről 3 faj mutattam eddig ki, a széles elterjedésű, de a Balkánon nagyon gyakori, míg Erdélyben ritka, Urodiaspis pannonica Willmann, 1951 fajt, és a két nagyobb, inkább hegyvidéki élőhelyekhez kötődő Urodiaspis tecta (Kramer, 1876) és Urodiaspis stammeri Hirschmann & Zirngiebl-Nicol,1969 fajokat. Az U. pannonica fajt könnyű elkülöníteni a másik kettőtől, mert a posztdorzális lemeze hozzá nő a marginális lemezhez, míg a U. tecta és a U. stammeri fajoknál ez teljesen szabadon áll. A U. stammeri abban tér el az U. tecta fajtól, hogy a nőstény ivar lemezének a csúcsa kihegyezettebb, míg a U. tecta fajé tompább.

U. pannonica: a: hasi nézet, b: posztdorzális lemez, c: erdélyi előfordulás.

U. tecta: a: hasi nézet, b: háti nézet, c: erdélyi előfordulás.

U. stammeri: a: hasi nézet, b: posztdorzális lemez, c: erdélyi előfordulás.

„A blog a TÁMOP 4.2.4.A/1-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése országos program című kiemelt projekt keretében valósul meg, az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával.”

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.