Az ősszel Genfbe utaztam eleget téve szomorú feladatomnak, hogy a nemrég elhunyt két kiváló kutató, Mahunka Sándor atkakutató és Kozár Ferenc pajzstetűkutató által korábban kikölcsönzött anyagot vissza szállítsam. Azért is vállaltam el ezt a feladatot, mert mindkét kiváló taxonómussal nagyon jó, baráti viszonyt ápoltam és mindezek mellett a genfi múzeummal is régóta jó kapcsolatban vagyok, eddig számos tudományra új fajt írtam már le a gyűjteményükből. Két napot töltöttem csak a gyűjteményben, de így is több, mint 500 egyedet válogattam ki a későbbi feldolgozásra, számos olyan helyről (pl. Hong-Kong, Sanghaj, Fülöp-szigetek, stb.), ahonnan még nem láttam mintákat és korongatkákat sem. Itt találkoztam egy Svájcban élő, román akarológussal (Ilinca Juvara-Bals), aki nemzetközileg elismert specialistája a Parasitidae család tagjainak. Beszélgetésünk során szóba került az erdélyi projektem, és megerősített abban, hogy Erdély területén, főleg a Kárpátok-völgyeiben számos, érdekes eddig még nem ismert endemikus faj élhet, amelyről neki először Marina Hutu tett említést. Én is azt tapasztaltam, hogy egyes csoportoknak (pl. a Trachytes nemnek) egyfajta fajképződési centruma lehet Erdély.

A genfi múzeumban válogatom az atkákat

„A blog a TÁMOP 4.2.4.A/1-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése országos program című kiemelt projekt keretében valósul meg, az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával.”

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.